"Milyen érzés volt,
amikor először láttam valakit meghalni? Mintha kitépték volna a
szívemet, majd ezernyi kést vágtak volna belém és forgattak
volna meg bennem. A levegő mintha nem jutott volna el a tüdőmig, a
légzésem így pedig szaggatott volt. A szívem őrültül vert, és
az egész testem remegett. Zokogtam és próbáltam beszélni hozzá.
A nevét próbáltam mondani, hogy élni fog, hogy nem hagyhat itt,
nem, nem. Hisztérikusan próbáltam tenni bármit is, segíteni
rajta, menteni a menthetőt, de mindhiába. Mert meghalt. Az én
hibámból. Most már elégedett? Jól mondtam el?"
1. Fejezet
"– Mit keresel itt? –
kérdezte a lány folytatva a munkát.
– Megleptem a
barátnőmet a munkahelyén?
– Biztos, hogy csak
ennyi a célod? – ráncolta a szemöldökét a lány.
– Jó, bevallom, önző
indokok vezéreltek ide hozzád. Biztos akartam lenni benne, hogy
kivetted a holnap délutánt, hogy kettesben tölthessünk egy kis
időt.
– Szerinted kihagynék
egy délutánt, amit veled tölthetnék, drága rocksztárom?
– Reménykedtem, hogy
ez lesz a válaszod, hercegnőm, habár a rocksztártól még kissé
távol állok."
1.5 Fejezet
"– Nem, maga egy
pszichológus, akinek az a feladata, hogy eldöntse, őrült
vagyok-e. Elárulom, nem vagyok az, de most már egyre inkább annak
érzem magam. Szóval megtenné, hogy eldönti végre, maga hogy
látja? Mert szívesen mennék mind a börtönbe, mind az
elmegyógyintézetbe, csak itt ne kelljen lennem. Csak ne kelljen
magával minden nap beszélnem. Mert tudja, mennyire őrjítő ez? A
folytonos várakozás, az érzelmek, amiket a beszélgetések
felkavarnak bennem, az emlékek, amik nem hagynak aludni. Nem
lehetne, hogy inkább hagyja, hogy eltemessem mindezt?"
2. Fejezet
"Egy házasság nagy felelősség. Teljesen más, mintha a ember
csak együtt élne a másikkal. Teljes életre szól, az állam tud
róla, kilépni belőle csak jó sok hivatalos papír benyújtásával
lehet. Egy házasság annak egyértelmű jele, hogy a kapcsolat
szoros. Ha megvolt az esküvő, nincs visszaút. Nem lehet már
többet lelassítani, nem lehet visszakozni, a legfontosabb lépésen
már túl van az ember. "
"– Megtennél nekem
valamit? – szólítottam végül meg.
– Igen? – Mosolya
kedves és ragyogó volt, aminek már a látványától jobban érzi
magát az ember.
– Megfognád azt a
virágot és kimennél?
– Hogy? – A
mosolya immár zavarodottsággal keveredett az arcán.
– Fogd meg azt a
virágot, menj ki és hagyj békén. Szépen kérlek. Nem fogok
lekeverni neked egyet, sem ágyékon rúgni vagy elküldeni a fenébe.
Egyszerűen csak arra kérlek, egy életre hagyj békén."
Karácsonyi extra
Karácsonyi extra
"Akkor minden
tökéletes volt, tudja? Életemben először volt igazi karácsonyi
hangulatom és értettem meg az ünnep lényegét. De még ha nem is
lettek volna ajándékok, sem Andy eszement meglepetése, akkor is
csodálatos lett volna. Mert az az este a miénk volt."
3. Fejezet
3. Fejezet
"Na
jó, ami azt illeti, legszívesebben egy táblát akasztanék a
nyakadba, hogy „Barátom van, ne közelíts, különben Andy
kinyír!”. Vagy esetleg „Andy-é” feliratos pólót adnék rád.
Igaz, ha teljesen őszinte akarnék lenni, azt mondanám, szívem
szerint bezárnálak egy szobába, hogy elrejtselek mindenki elől,
de nem akarlak elijeszteni. Meg a többi mód is elég furcsa lenne."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése